Mondd ki!
Szereted? Hálás vagy érte? Megbántott? Csalódtál? Máshova mennél? Unatkozol? Változtatnál valamin?
Mondd ki!
Sokszor esünk abba a hibába, hogy azt feltételezzük, hogy a párunk mindig tudja, hogy mit szeretnénk, vagy épp, hogy mit érzünk. Persze sokszor így van. És igen, sokszor nem. Ez baj lenne?
Véleményem szerint nem. Sokan megéljük hosszabb rövidebb ideig azt az állapotot, amikor annyira egymásra vagyunk hangolódva, hogy kitaláljuk egymás gondolatait, és egymás mondatait is be tudjuk fejezni. Ez egy valóban nagyon jó állapot, de a legtökéletesebb kapcsolatban sem biztos, hogy mindig működik, mert ha például az egyik félnek egyszerre több problémával is szembe kell néznie, akkor lehet, hogy a ráhangolódás ilyen foka romlik, mert nagyobb figyelmet szentel magának és a problémái megoldásának. De ettől függetlenül még szívesen törődik a párjával is, csak lehet, hogy rögtön nem fogja tudni, hogy mit szeretne.
Mások lehet, hogy nehezebben tudják ellesni a másik kívánságait, vagy nehezen veszik észre az elejtett megjegyzéseket, mert egyszerűen nem áll rá az agyuk. És nem, ez nem jelenti azt, hogy nem szeret bennünket.
Érdemes tehát beszélgetnünk a párunkkal arról, hogy mit szeretünk, és mit nem. Legyen szó hobbiról, tv műsorról, munkáról, szórakozásról, …, bármiről. Így támpontot adunk a párunknak, hogy tudhassa, hogy mi mit szeretnénk, illetve ahhoz is, hogy időnként meglepjen bennünket valamivel (hisz már tudja, hogy milyen dolgokat szeretünk).
És ugyanígy érdemes, bár sokan az előbbit többre értékelik, arról is beszélgetni a párunkkal, hogy éppen mit érzünk. Valljunk bátran szerelmet akár naponta. Mondjunk köszönetet, ha valamit megtett, mondjuk, hogy hálásak vagyunk, hogy örülünk valaminek. Ahogy nekünk is jól esik, úgy neki is jól fog esni. (Erre amúgy is érdemes figyelni! Amit nekünk jól esik hallani, azt valószínűleg neki is. 😉 )
Természetesen a negatív érzéseket se rejtsük szőnyeg alá. Érdemes úgymond „én üzenetek” formájában kimondani őket, így valóban az lesz a tisztjük, hogy érzékeltessék az érzéseinket, és nem az, hogy a másik fejére olvassunk valamit, vagy korholjuk őt, az ritkán vezet békességhez. Az én üzenetek lényege, hogy a saját érzéseinket mondjuk el a másik cselekedetével kapcsolatban, és nem bíráljuk vagy utasítjuk őt valamire. Például, ha megbántott valamivel a párunk, akkor érdemes így kezdenünk a mondanivalónkat: „Nagyon szomorú lettem, amikor tegnap … .” Szemben ezzel: „Ha mégegyszer ezt csinálod, … .” Ugye, hogy egészen más a hangulata?
Biztatok mindenkit arra, hogy bátran beszélgessen a párjával mindenről. Még ha az elején fura is, vagy kicsit kínosan érezzük magunkat, igen hasznos, és az egyik legjobb dolog.
A kommunikációval sok félreértéstől, nehezteléstől, csalódástól meg tudjuk kímélni magunkat, és a párkapcsolatunkat is, és remek pillanatokat ad a kapcsolatnak.
